A Ramsari Egyezmény

Hivatalos név: Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyéről

Nemzetközi elfogadás: 1971. február 2.
helyszín: Ramsar (Irán)
hatálybalépés: 1975. december 21.
szervezet: Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség
letéteményes: UNESCO

Magyar csatlakozás: 1979. április 11.
hatálybalépés: 1979. augusztus 11.
törvénybe iktatás: 1993. április 27.

Az Egyezmény célkitűzése a vadvizek megőrzésének és ésszerű hasznosításának elősegítése, a megfelelő jogi, intézményi, együttműködési keretek biztosítása. Globális szinten célozza meg a természeti erőforrások védelmét és előírja ezek "bölcs" használatát. A wetlandek visszaszorítása ellen az 1960-as években először a vízimadarak védelmében tevékenykedő szervezetek és személyek léptek fel, akik felismerték, hogy eredményt csak nemzetközi összefogással lehet elérni. Napjainkra a Felek az Egyezmény céljának tekintik a vadvizek - minden növény- és állatfajára kiterjesztett - biológiai sokfélesége megőrzésének és fenntartható hasznosításának integrálását.

Kötelezettségek:

- Valamennyi Fél az Egyezmény aláírásakor vagy a csatlakozáskor köteles legalább egy vadvízi élőhelyet megjelölni a területén a Ramsari Listába történő felvételre a megfelelő kritériumok alapján. A későbbiekben a területek visszavonására csak fontos közérdekből kerülhet sor és ilyen esetben a visszavont helyett hasonló jellegű és kiterjedésű területet kell kijelölni.
- A Felek kötelesek a wetlandekkel kapcsolatos terveket úgy összeállítani és megvalósítani, hogy azok elősegítsék az adott területek ésszerű hasznosítását (wise use) és ökológiai jellegének megőrzését, ha pedig az ökológiai jelleg emberi behatás következtében megváltozik vagy meg fog változni, arról tájékoztatni kell az Egyezmény Titkárságát.
- A Felek védetté nyilvánítással elősegítik a (nem csak a Listához tartozó) vadvizek megőrzését, törekszenek a vízimadár-állomány növekedésére, elősegítik az adott flórával és faunával kapcsolatos kutatásokat és az adatcserét, gondoskodnak a vadvizek kutatásához, kezeléséhez szükséges szakemberek képzéséről.
- Minden Fél leltárt készít a nemzeti vadvizekről, jelentést ad a Konferenciának, gondoskodik a listás területek kezelési terveinek kidolgozásáról, figyelemmel kíséri a területek ökológiai jellegének változását.

A Felek kötelező pénzügyi hozzájárulást fizetnek, melynek összegét az ENSZ hozzájárulás alapján számítják ki. Lehetőség van továbbá önkéntes felajánlásokra is (Mo. részéről 10.000 CHU 1997-ben), illetve a fejlődő országok támogatást is kaphatnak az Egyezmény végrehajtásához.

Az Egyezmény döntéshozó szerve a Részes Felek Konferenciája, mely legalább három évenként összeül, határozatokat és ajánlásokat hoznak a végrehajtás egyes részterületeiről, például további feltételekről, amelyek alapján egy terület nemzetközi jelentőségűnek minősül, a vadvizek megőrzési terveinek politikai és stratégiai kidolgozásáról. Jelenleg az 1997-2002 évekre szóló Stratégiai Terv van érvényben.

Az Egyezmény és a Konferenciák által hozott határozatok végrehajtásának koordinálását az IUCN (Természet és Természeti Erőforrások Védelmével Foglalkozó Nemzetközi Szövetség) keretein belül működő Titkárság látja el.

Az Egyezmény nem tartalmaz olyan sajátos rendelkezéseket, amelyek Magyarországra az általánostól eltérő feladatokat rónának.

A "bölcs használat" koncepció

A Ramsari Egyezmény elsősorban a növény- és állatvilág nemzetközi megőrzését tűzte ki célul, ugyanakkor felismeri, hogy a vadvizek a gazdaság, a tudomány és a kultúra oldaláról olyan értékeket képviselnek, melyek használatát a társadalomtól megtagadni nem lehet. Éppen ezért az Egyezmény nem zárkózik el a wetlandek hasznosításától, de minden esetben egy bölcs, célszerű eljárást (wise use) követel meg:

"Az emberiség számára olyan fenntartható használatot, mely egyben biztosítja az ökoszisztémák természetes jellemzőinek fennmaradását is. A fenntartható használat célja pedig mindig a lehetséges maximális folyamatos nyereség elérése a jelenlegi generáció számára úgy, hogy a következő generációk szükségleteit is legalább azonos mértékben fedezze."

A fentiekkel összhangban 1990-93-ban egy útmutatót dolgoztak ki a koncepció terjesztésére, ez azonban nem bizonyult megfelelően részletesnek a használhatóság szempontjából. Így a későbbiekben létrejött egy Központ (Wise Use Centre), melynek célja a wetlandekkel kapcsolatos információk összegyűjtése és elérhetővé tétele volt. Ennek érdekében kidolgoztak egy adatbázist a különböző területekkel foglalkozó szakemberek listájával, egy katalógust a tudományos képzés lehetőségeiről, valamint egy könyvtárat, melynek feladata a publikációk és referenciaanyagok gyűjtése. A továbbiakban a Központ működésének a mainál hatékonyabbá tétele mindenképpen szükséges.