A Balatoni Nemzeti Park

Veszprém és Zala megye rendkívül változatos földrajzi adottságai kiemelkedően sok természeti értéket őriztek meg számunkra. A Balaton északi partvonalától a Rába síkjáig, a Marcal folyó völgyétől a Tési-fennsíkig, a Mura-mentétől a Kis-Balatonig számos geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi érték érdemelte ki a természetvédelmi oltalmat. A fokozottan védett növényfajok közül említést érdemel például a hazánkban csak a közép-dunántúlon megtalálható cselling (Cheilanthes marantae) és lisztes kankalin (Primula farinosa) vagy az alig néhány helyen előforduló tátorján (Crambe tataria) és cifra kankalin (Primula auricula). Természetesen az állatvilág is több fokozottan védett fajjal képviselteti magát, mint például az emlősök között a vidra (Lutra lutra) és egyes denevérfajok, vagy a madarak közül a gyurgyalag (Merops apiaster), fehér gólya (Ciconia ciconia), réti sas (Haliäetus albicilla) és nem utolsósorban a hazai természetvédelem címermadara a nagy kócsag (Egretta alba). A védett és fokozottan védett fajok az ország egészén védelmet élveznek, külön terület nélkül is. A Balatoni Nemzeti Park mellett Veszprém megyében két tájvédelmi körzet és húsz természetvédelmi terület, míg Zalában két természetvédelmi terület áll országos védelem alatt.

A Nemzeti Park Igazgatóság tevékenysége során fokozott figyelmet fordít értékeink bemutatására. A Kis-Balaton kivételével a védett területek szabadon látogathatóak, csupán egyes fokozottan védett élőhelyeken találkozunk korlátozásokkal. A Kis-Balaton területén a Kányavári sziget szintén szabadon látogatható, míg az élőhely többi területe külön engedély megkérése után szakvezetővel tekinthető meg.

A Balatoni Nemzeti Park területei

1. Tihany
2. Pécselyi Medence
3. Káli-Medence
4. Badacsony
5. Keszthelyi-Hegység
6. Kis-Balaton
7. Magas-Bakonyi Tájvédelmi Körzet
8. Somló-Hegy Tájvédelmi Körzet

Országos jelentőségű természetvédelmi területek