A lebegőanyag kiülepedésének folyamata

2013 évben a Zalán az előző évhez képest nagyobb koncentrációjú lebegőanyag érkezett. A Hídvégi-tavon a folyásirányt követve a lebegőanyag mennyisége a terelőtöltés végéig nőtt, majd lecsökkent. Az Ingói-berek nyugati oldalán a koncentráció magas maradt, majd az 1. számú terelőtöltés végétől jelentősen lecsökkent, és Fenékpusztánál már csak minimális lebegőanyag koncentrációjú víz folyt a Balatonba.

A folyásirány mentén a lebegőanyag minősége megváltozik. A Zalán főleg ásványi eredetű lebegőanyag érkezik. A Hídvégi tavon, a rendelkezésre álló oldott növényi tápanyagoknak köszönhetően, az algák elszaporodnak, és szerves anyagban gazdag lebegőanyag alakult ki, aminek egy része el is hagyja a tározót.

Az Ingói berekbe jutó, „alga eredetű” lebegőanyag, a mocsári növényzettel borított területeken, gyakorlatilag teljes mértékben kiülepedik, továbbiakban már nem terheli a Balatont. 

Foszforforgalmi mutatók változása a fő folyásirány mentén

2013-ban a Hídvégi-tóban, a folyásirány mentén, az ÖP átlag gyakorlatilag változatlan volt. A felső részen alacsonyabb, az alsóbb tájakon magasabb volt, ami az elfolyótól lecsökkent, így Fenékpusztánál valamelyest kisebb átlagú ÖP folyt a Balatonba, mint amennyi érkezett.

Az oldott foszfor koncentráció a Hídvégi tó területén jelentősen lecsökkent, az Ingói berekben azonban jelentős megnőtt. A foszfát-foszfor átlag koncentrációi a Hídvégi tó területén minimálisra csökkentek, az Ingói berekben viszont koncentrációemelkedést tapasztaltak. Itt a koncentrációk, főleg a melegvizes időszakban nőttek meg. Mindazonáltal a Zala alsó szakaszán haladva, mindkét paraméter koncentrációja lecsökkent, és Fenékpusztánál az átlag a befolyói értékekre csökkent.

A nitrogén forgalmi mutatók változásai a fő folyásirány mentén 

2013-ban az ammónia-nitrogén átlag koncentrációja a Hídvégi tóban, és az Ingói-berekben is, általában véve alacsony volt.

A nitrit-nitrogén átlag koncentrációja általában alacsony volt, és a tározás során lecsökkent a Zalához képest. Az átlag koncentráció és ezzel együtt a maximumok csökkenése az Ingói-berek keleti területein fokozódott. A nitrát-nitrogén koncentrációja a tározás során határozottan csökkent és az elfolyó vízben töredékét mérték, mint a Zalában.

Az összes nitrogén átlag koncentrációja a Zalán, a Hídvégi-tavon és az Ingói berek nyíltvízi víztájain magas volt, majd az elfolyó felé haladva jelentősen lecsökkent.

1985-től, a Hídvégi-tó beüzemelésétől kezdődően a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer által visszatartott lebegőanyag és tápanyag mennyiségek összesen:

Lebegőanyag: 233 497 t

Összes nitrogén: 8 413 t

Összes foszfor: 607 t

1998 és 2013 között a visszatartott anyagmennyiségek évenként:

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer egyik része a Hídvégi-tó. Ez a mély fekvésű, észak-déli irányú, korábban mezőgazdasági célra alig használt terület alkalmasnak ígérkezett a Zala által szállított oldott tápanyagok Balaton elől történő visszatartására, csakúgy, mint 150 évvel ezelőtt. A Zala folyó vize erre az összesen 18 négyzetkilométer nagyságú területre terül szét, ami a Zala jobb parti és a délről csatlakozó Kiskomáromi-csatorna völgyeit foglalja magába. A rendszer építése 1981-1985 között valósult meg. A Zala folyó vizét a Balaton vízszintjénél 2 m-rel magasabbra (106,5 m Balti szint felett) duzzasztották fel a szakemberek. A folyó jobb parti töltése szakaszosan elbontásra került, hogy az előkészített területre kifolyhasson a víz. Annak érdekében, hogy a víz ne a legrövidebb úton áramoljon a zsilip felé, terelőtöltés épült. 

A területre érkező vizekben lévő oldott tápanyagokat a kb. 30 napos tartózkodási idő alatt, a vízben élő egyszerű szervezetek saját testük felépítéséhez használják fel.  A víztérben 1,5 m körüli átlagos vízmélység alakult ki. Ez a viszonylag sekély víz könnyen átmelegszik, magasabb rendű növényekkel alig fedett. A part és a töltések mentén nád és gyékény, továbbá a víztestben hínárnövények fordulnak elő, a fény akadálytalanul éri a vízfelületet, így ideális a Zala vízgyűjtőjéről származó tápanyagok eltávolításához.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer Fenéki-tavát eredetileg úgy tervezték, hogy az elárasztott területen, mintegy 51 négyzetkilométeren, két terelőtöltést megkerülve, körülbelül 90 nap alatt jusson el a víz a Balatonba.  A tervezett rendszerből 1992 novemberében 16 négyzetkilométer nagyságú terület került elárasztásra, ez az Ingói berek. A vízszintemelés hatására a terület észak-nyugati részén fellazult, megritkult a nádasok egy része, ez az úgynevezett „babásodás” jelenség. A mélyebb vízben a nádnak nincs lehetősége ivarosan-, csak vegetatív úton szaporodni. Ez hosszú távon a nád kiritkulásához vezetett. A Fenéki-tó tervezett kiépítésére nem került sor. A természetvédelmi és környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülését követően a vízvédelmi rendszer többszöri felülvizsgálatára került sor. A vizsgálatok eredményeképpen megszületett a Kis-Balaton II. ütemének koncepciója, melynek célja:

1.A Balaton további vízminőség-védelme: a tó vízminőségét legjobban veszélyeztető algás eutrofizáció mértékének a csökkentése a tavat terhelő tápanyagok a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerben való csapdázásával, valamint a rugalmas üzemrend lehetőségének kialakításával. A rugalmas üzemrend során a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer rövidre zárhatóságának megteremtésével a Zala vize akár közvetlenül is a Balatonba kormányozható. A lebegőanyag eltávolítás hatásfokának javulásával kevesebb tápanyag és lebegőanyag érkezik a Zalán keresztül a Balaton Keszthelyi-medencéjébe. A várhatóan csökkenő foszforterheléssel csökken a lehetősége a kékalga tömeges elszaporodásának, és hosszabb távon csökken a Keszthelyi-medencében az üledék-felhalmozódás mértéke is.

2.Természetvédelmi és ökológia értékek védelme, növelése: a Zalavári belvízöblözet elárasztásával, az Ingói-berek terhelésének csökkentésével és vízszintje szabályozhatóságának (a természetvédelmi igényeknek megfelelő) megteremtésével, valamint a Fenéki-tó vízzel még el nem árasztott területeinek a Zala vízjárását leutánzó elöntésével a hajdan volt Kis-Balaton vízjárásának leutánzásával. A wetland-szerű kezelés megvalósítása biztosítja, hogy a Fenéki-tó eddig el nem árasztott részeire ne csak alkalmi egyeztetésektől, ill. árvízi havária helyzetektől függően, hanem üzemrend szerint a monitoring eredmények figyelembevételével, megfelelő mennyiségű víz jusson ki.

3.Árvízi kockázat csökkentése: a nagyobb rendelkezésre álló tározó térfogattal és felújított belvízvédelmi rendszerrel.

A projekt megvalósításának befejező időpontja 2015. március 31.

A Balaton vízminősége a civilizációs környezeti hatások következtében fokozatosan, már az 1940-es évektől elkezdett romlani, majd a 60-as évektől ez a folyamat felgyorsult. A vízminőség romlása a tó eutrofizálódásában, a növényi tápanyagok feldúsulásában jelentkezett. A tápanyagok a legnagyobb mennyiségben a tisztítatlan szennyvízzel, a nagy területeket érintő műtrágyázás lemosódásával, az állattartó telepek hígtrágyájának helytelen kezelésének következtében érkeztek a Balatonba. A Balaton hozzáfolyását biztosító felszíni vízfolyások közül a legjelentősebb a Keszthelyi-öbölbe torkolló Zala, amely az összes vízhozam 40-45 %-át szállítja, vízgyűjtő területe 2600 km². A tó északi és déli partján ezen kívül több mint 45 kisebb-nagyobb hozamú és változó vízminőségű vízfolyás befogadója a Balaton. A legsúlyosabb helyzet a Keszthelyi-öbölben alakult ki, ahol a növényi tápanyagok túlzott mennyisége miatt már a hínár is visszaszorult és az algák domináltak.

Ezeknek a nem kívánatos jelenségeknek a visszaszorítására, a tó üdülő célú további felhasználhatósága érdekében számos komplex tervet készítettek az 1970-es évek közepétől kezdődően. Több évtized alatt többek között a szennyvíz elvezetése és tisztítása, az állattartó telepek korszerűsítése és a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemének (Hídvégi-tó, Ingói-berek) megvalósítása a diffúz terhelés csökkentésére a tó vízgyűjtőjén megtörtént.

A Kis-Balaton I. ütemében a területre érkező vizekben lévő oldott tápanyagokat a kb. 30  napos tartózkodási idő alatt, a vízben élő egyszerű szervezetek saját testük felépítéséhez használják fel.

A Hidvégi tóban az átlagos vízmélység 1,5 m.  Ez a viszonylag sekély víz könnyen átmelegszik, magasabb rendű növényekkel alig fedett. A part és a töltések mentén nád és gyékény, továbbá a víztestben hínárnövények fordulnak elő, a fény akadálytalanul éri a vízfelületet, így ideális a Zala vízgyűjtőjéről származó tápanyagok eltávolításához.

A Fenéki-tó növényvilága teljesen eltérő a Hídvégi-tóétól. A magasabb rendű növényzet miatt az algák már nem szaporodnak túl ezen a területen. A tápanyagokat a magasabb rendű növények építik be saját szervezetükbe, ezzel csökkentve a Balatonba jutó tápanyagok mennyiségét. A tápanyag eltávolításban szűrőrendszerként a teljes természeti környezet, a terület élővilága egységesen részt vesz.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem projekt a rendszer tápanyag eltávolítási hatásfokának további növelését, a természetvédelmi szempontok szerinti üzemeltetést biztosítja. A projekt megvalósulásával teljesülnek mindazok az elvárások, amelyeket az érintett szakterületek képviselői, ezek között főként a vízügyi és természetvédelmi szakemberek megfogalmaztak.

A projekt a rugalmas vízkormányzás kialakítására irányult, ami azt jelenti, hogy szabályozó műtárgyak, zsilipek segítségével a monitoring rendszer adatai (biomonitoring, vízmennyiség és -minőség) alapján lehet szabályozni a víz útját. Ennek eredményeként a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer maximális hatékonysággal tud működni, a Balatonba szabályozhatóan a lehetőség szerinti legjobb minőségű víz kerül. Mindemellett a Kis-Balaton, mint kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű élő rendszer ökológiai vízigényének biztosítása szintén megoldható a monitoring adatok alapján, ill. a létrehozott szabályozhatóság lehetővé teszi, hogy az esetleges természetvédelmi és ökológiai szempontból negatív folyamatok módosíthatóak, ill. visszafordíthatóak legyenek.

A fejlesztések az ár- és belvízvédelmi célokat is biztosítják. A felújított szivattyútelepekkel jobb hatásfok érhető el a belvízvédekezés során. A nagy tározóterület az árvizek alacsonyabb szinten történő levezetését teszi lehetővé.