Balatonhídvég és a Zala torkolat közötti 54 km²> területen a Zala természetes völgyében létesül a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének tározója.
Az I. ütem tározójából a 4T műtárgyon át jut a Zala vize a Fenéki tóba. A völgyelzárás a Balatonszentgyörgy-Keszthely vasútvonallal párhuzamosan mintegy 3,5 km szélességben zárja le a Zala völgyét. A tározó É-i részén a vizet a Déli vízzáró töltés tartja, nyugaton pedig a Zalavári határoló töltés.
A beengedett vizet az 1. és 2. számú terelőtöltés áramoltatja, hogy a szükséges tartózkodási idő biztosított legyen. A 21T jelű műtárgyon keresztül jut a leeresztendő víz a Zalába, majd innen a Balatonba.
A KBVR II. ütem tározójának visszaduzzasztása miatt kialakuló belvízöblözeteket mentesíteni kell, ezek Keszthely-Hévízi belvízöblözet, Zalavári belvízöblözet, Pörösi belvízöblözet, Marótvölgyi belvízöblözet, Zala-Somogyi belvízöblözet Az övcsatornák által összegyűjtött belvizet szivattyútelepek emelik át a tározóba.
A Fenéki-tó építése 1984-ben kezdődött a tározót határoló- és terelőtöltésekkel. Pénzügyi okok miatt az építés nem követte az előre meghatározott ütemet, ezért a Balaton vízminőségének érdekében szükségmegoldás született, 1992-ben előzetesen elárasztásra került egy 16 km²-nyi terület (104.93 m B.f. vízszinttel), melyet északon a Déli vízzáró töltés, nyugaton a zalavári határolótöltés, keleten az Egyesített övcsatorna ideiglenesen megerősített jobbparti töltése, délen pedig a 2. számú terelőtöltés és egy belső töltéssé átépített szállító út határol. A tározótérből egy fix küszöbű bukón át jut a víz vissza a Zala-mederbe, s onnan a 21T-n keresztül a Balatonba.
Az 1999. december 31-ig felhasznált költségek 6.726.000 ezer Ft-ot tettek ki. A befejezéshez még szükséges összeg 2000. évi árszinten 4.554.000 ezer Ft.

Talajvízszínt-észlelő hálózat:
A talajvízre gyakorolt hatást az I. tározó körül 10 kútsorban 43 darab (1982-től), a II. tározó körül és a belvízöblözetekben 23 kútsorban 92 db (1985-től) talajvízszint-észlelő kútban mérik.

Távközlés-távjelzés:
A KBVR létesítményeinek összehangolt működéséhez, irányításához elengedhetetlenül szükséges volt egy távközlő-távjelző rendszer létrehozása. A távmérőrendszer vízügyi, hidrológiai, hidrometeorológiai és vízminőségi adatok mérését, rögzítését, adatátvitelét és központi felügyeletét, ill. irányítását valósítja meg. A rendszer 45 mérőállomásból, a Keszthelyen létesült diszpécserközpontból, valamint hat alközpontból áll. Az adatátvitel nagyobb részben rádión, a 450 MHz-es sávban, kisebb részben vezetékes közcélú távbeszélővonalon történik.

Víztájak